13124993_1731925677050718_1045748224043970392_n

XII. A kocsiverseny

Lupfurx egykedvűen számlálta az aranypénzeket Livipex klánházának raktárában. Az épület magas volt és széles, akár két szekér is elfért egymás mellett, belmagasságának köszönhetően pedig legalább öt nagyméretű hordót is egymásra lehetett pakolni. A raktárat belső körerkély ölelte körbe, ahonnan könnyedén áttekinthették a szállításra váró portékákat. A törpe felállt az asztaltól és kikönyökölt a korláton. Üres volt a raktár, csak néhány …

loveszek

XVI. A lövészek és a játékfaragó

Hatalmas tömeg gyűlt össze a Tornác Fogadó előtti téren és a környező utcákban. Mikor felharsantak a kürtök, s a térre vezető utca elején feltűntek a számszeríjászok, íjászok, lovasíjászok és megannyi idegen országból érkezett lövészek, a tolonkíri városőrségnek minden erejét be kellett vetnie, hogy távol tartsák tőlük a kíváncsi tömeget. Mert kevés tolonkíri láthatott a Texirm-Tassa Királyságból érkező vaskalapos, láncingeiken piros, …

egzengovara

XV. Égzengő Vára

Felkelt a Nap a Sötét Erdő mögött, de sugarai nem tudtak áttörni a sűrű lombkoronákon. A Tolonkírtól több napi járóföldre, dél-keletre elterülő hatalmas, átláthatatlan erdőbe kevesen mertek bemerészkedni. Azon erdők közé tartozott, amelyet érintetlenül hagytak törpék, emberek, mükforkok és küklopszok egyaránt, de még a kentaurok sem merészkedtek be komor fái közé. Egyedül a lisztes-bajszú törpék telepedtek meg az erdőszélen, hiszen …

tolonkir

XIV. Délután Tolonkírban

Szinte harapni lehetett azt a friss üde reggeli levegőt, amely megtöltötte a tolonkíri völgyet. Helholox és barátai már régen hátuk mögött hagyták a Tovahűs-patakot, s most az erdő széléről tekintettek le a legendás favárosra, amely egy lustálkodó gyermekként bújt meg a völgyben, mintha a zöldellő dombok volnának a dunnái. – Ébresztő Tolonkír! Hasadra süt a Nap! – kiáltott Taalina mosolyogva, …

tree-silhouette-md copy

XIII. A pancsoskai koponyafa

Ivadul és Bertanna már másnap délelőtt megérkeztek Pancsoskára, az Istenek Kedvelte Föld egykor híres falujába. Pancsoska ma már csak árnyéka önmagának. A lápos mezőn elterülő falut már régóta elkerülik a vándorok, de még Celamar emberei is. Az elmúlt évek alatt egyre nagyobb területet kebelezett be a láp, foltokban apró mocsarak terültek el az egykori szántóföldek és a réges-rég hírhedt, de …

taalina

XII. A Tovahűs-patak partján

A hosszú út során sosem került szóba többet Hoblegár és a rabszolgavadászok. Nem akartak sebeket feltépni Taalina lelkén. Mióta elhagyták Guhilkot, s már a tolonkíri erdőkben bolyongtak, a mükfork lány teljesen megváltozott. Újjászületett, élvezte, hogy nincs többé városfalak közé zárva, hogy nem kell menekülnie és bujkálnia, hogy olyan férfiak vigyáznak rá, akikben megbízhat, akik a közös kalandok során a barátai …

cart

XI. A tolonkíri arénában

A versenypálya valójában egész távol feküdt a nevezetes favárostól. Így a Tolonkír Aréna elnevezés csak részben állta meg a helyét, hiszen sokkal inkább kötődött a város közeli falvakhoz és az elővárosi fogadókhoz, mintsem magához Tolonkírhoz. Napok óta nagy volt a felfordulás az egész völgyben és utazók százai özönlötték el a falvakat, s béreltek szobákat a fogadókban és a falusi parasztházakban. A …

horse-silhouette-horse-and-horseman

X. A megbízatás

Ivadul Aburi körözött útonálló volt Tolonkír szerte. Nem volt olyan kereskedelmi útszakasz, ahol ne fosztogatott volna. Kiváló íjász volt, ügyes settenkedő, s ha netán mégis lebukott és közelharcra került sor, hát besegített neki tagbaszakadt barátja, Borbel Bertanna, aki szintén rettegett gaztevő volt, akit ha meglátták hatalmas szekercéjével, fejvesztve menekültek az áldozatok. Ez a két törvényen kívüli csak annak köszönhette szabadságát, …

torony

IX. A rabszolgakereskedő

Ha minden igaz bekapták a horgot! – lihegett Tihotox amint felkapaszkodott a padlásfeljárón. Taalina az íróasztalnál ült, feszes nadrágot és bőrzekét viselt, alatta fekete inggel. A homályos padláson olybá tűnt, mint egy mozdulatlan szobor, egy padláson felejtett poros játékbaba, egy ottmaradt árnyék. Tihotox nem is szólt többet, csak nézte a gondolataiba merült lányt, majd leereszkedett a létrán. Helholox a tető …

zsemlefej

VIII. A zsemlefejű

Ismét Guhilkban! – sóhajtott Tihotox. Késő délután volt, mire beporoszkáltak a guhilki városkapun, s a kikötőváros ezúttal teljesen más arcát mutatta feléjük. Ahol pár nappal korábban még Livipex pompázatos karavánja állt a bámészkodó városlakók gyűrűjében, most csend és üresség fogadta őket. A városőrök is csak bambán kockáztak a teret övező fák koronái alatt, s már úgy látszott az sem érdekli …