1309128948

A túlságosan is hosszú utazás

Olykor felváltom Sziszifuszt és ott állok Brutus mellett a szenátus küszöbén kezemben a késsel, majd John Wilkes Boothként menekülök Virginiába, de a Koreai-félsziget demilitarizált övezetében ébredek. Amíg a kettészakadt ország katonái távcsöveken keresztül néznek farkasszemet, a Japán-tengerbe vetem magam, s a parton Mijamoto Muszasi összekever Szaszaki Kodzsiróval, de szerencsémre elvéti az ütést és ahelyett, hogy meghalnék, Rod Serling előadásán ébredek Washingtonban. De mielőtt az amerikai televíziózás nagymestere tudatná velem, hogy miféle zónába csöppentem, Csaba Vezér ott terem a Hadak Útjáról, megragad, s kilő mint egy nyilat.

Szamarkandig repülök, s az ősi város homokjában Omar Khajjámmal kutatunk boros korsók után, miközben a prágai Aranytigrisben vibrál a levegő Hrabal zajos magánya körül, s az öreg mester megcsóválja a fejét, mert megint vécés bácsinak nézték, mégis több pénzt keresett mint mi Szamarkandban.

Feladom magam mint a levelet szokták, s ott kuporgok a déli futárgép csomagjai között és észre se veszem, hogy Miskin herceg is ott pityereg a sarokban, mert hát a repülés hőskorszakában láthatatlan volt az a futárgép. A földön pedig, a sivatag szélén beduinok itatják a lezuhant Exupéryt, s nem győzik visszarántani a vizes vödörtől a félholt, kiszomjazott pilótát.

Brutus döfött először, én lőttem. Sic Semper Tyrannis! Te is fiam, Brutus? És ez kicsoda? S Dobó István egy nyakleves kíséretében felzavar az egri bástyákra, de én nem látok törököt, csak japáncseresznyével szegélyezett utakat, a bokrok mögött pedig géppuskatűzben lemészárolják az utolsó szamurájokat is. S mikor már Jang Seung-up is elejti az ecsetet és bemászik az agyagedény-égető kemencébe, hogy füstként gomolyogjon tovább a szöuli hegyek felé, akkor érzem át igazán a túlvilági magányt, a mennyei ürességet.

Keresem magam, mint rézfúvós a fúvókát. Fúvóka helyett papírfecnit kotrok elő, a kódolt írást pedig visszaküldöm Sándor Mátyásnak. A világítótoronyban, ott a világ végén az utolsó konzerveket bontom. A torony fénye már csak a kalózokat vonzza, s a William Kidd vérére felesküdött kapitányokkal osztom meg a maradék konzervbabot.

Egy elromlott kézifék vagyok egy sóderrel megpakolt Kamazban, egy lusta macska a libeni alagsorban, a nem létező csehszlovák buddhista szerzetes a Tátrában, egy kiprivatizált nyomdaipari alkatrész, egy levetett páncél a Vértesen, egy szem a pompeji mozaikban.

A földalatti ellenállás a csatornaaknákon keresztül szedi áldozatait, én pedig mágnesként vonzom a fedeleket.

FacebookGoogle+PinterestTwitter