loveszek

XVI. A lövészek és a játékfaragó

Hatalmas tömeg gyűlt össze a Tornác Fogadó előtti téren és a környező utcákban. Mikor felharsantak a kürtök, s a térre vezető utca elején feltűntek a számszeríjászok, íjászok, lovasíjászok és megannyi idegen országból érkezett lövészek, a tolonkíri városőrségnek minden erejét be kellett vetnie, hogy távol tartsák tőlük a kíváncsi tömeget. Mert kevés tolonkíri láthatott a Texirm-Tassa Királyságból érkező vaskalapos, láncingeiken piros, kék, zöld és megannyi színben pompázó tunikát viselő számszeríjászt, vagy éppen császári ostromszámszeríjászt Kikokából, akiknek fegyvere legalább akkora volt, mint ők maguk, vagy könnyű bőrpáncélos, fürge lovakon feszítő, lovaikkal szinte egybeolvadó erkelioni lovasíjászt, samessoni hosszú-íjast és még megannyi délceg harcost, akik a tolonkíri lövészversenyre érkeztek.Helholoxot is lenyűgözte a sokaság, s kicsit egyedül érezte magát a tarka-barka lövészseregben. Valójában Kobahíniában nem is ismerték ezeket az országokat, s bizonyára egy kikokai is csak kérdőn felvonta volna a szemöldökét Kobahínia említésére. S míg ezek a császári és királyi lövészek legszebb ünnepi páncéljukat öltötték, addig Helholox ugyanabban az ingben és bőrnadrágban kullogott a nyomukba, amit a karaván romjai közül kibányászott. Nem hozott ő magával kobahíniai szegecselt bőrpáncélt, s a királynő címerét sem aggathatta magára, hiszen míg a legtöbb lövész egy császár vagy király szolgálatában állt, ő Kobahíniában csak egy egyszerű zsoldos volt, egy szerencsevadász, egy már régen leszerelt katona, aki nem szolgál semmilyen zászlót, sem címert.
Lopva végigtekintett a texirm-tassai számszeríjakon, s egyáltalán nem volt szégyenkezni valója. Hiába nem volt olyan díszes ruhája, mint a többieknek, számszeríja legalább olyan fejlett és szép volt, mint azoké. Sőt, néhány samessoni lövésznél sokkal fejletlenebb számszeríjak is voltak, gyenge fa íjkarral, primitív kioldóval, s még kengyel sem lógott a fegyver orrán. Persze ezek a lövészek bizonyára nem szolgáltak sem király, sem császárt, egyszerű vadászok lehettek, s ezért nem is telhetett erősebb íjra.
Ahogy haladt a lövészsereg úgy tárulkoztak ki az házak ablakai, s gyerekek, nők, asszonyok dugták ki kíváncsian fejüket az ablakpárkányok mögül. Olykor virágcsokrokat dobtak az íjászok közé, de néhány fiatal lány még csókot is küldött a helyesebb lövészeknek. Ivadul Aburi is elkapott egy csokrot, majd visszakacsintott az ablakban mosolygó nőkre.
– Ó, a tolonkíri nők! – sóhajtott, majd Helholoxhoz fordult. – Te mükfork, te honnan jöttél? – a kobahíniai nem hallotta a szőke íjászt, így Ivadul erősen oldalba bökte, mire végre felé fordult.
– Kobahíniából! – válaszolt, de éppen csak kimondta, már el is fordult, s tovább gyönyörködött a texirm-tassai páncélokban és íjakban.
– A nevem Zobrik! – szólt Ivadul. – Mit bámulod ezeket a katonákat? A nyomukba sem érhetsz így a ruhádból ítélve.
– Nem a ruha számít, hanem az íj és a gazdája!
– Hát akkor?
– Nem engedik láttatni az arcukat, ez a vaskalap árnyékot vet rájuk.
– Hidd el kobahíniai, a texirm-tassai számszeríjászoknál nehéz jobbakat találni. Ezek katonák, vasfegyelem, acélideg. Egy valamire építhetsz, a közönség szeretetére és az íjadra, mert hamarabb szeretnek bele egy vidéki jött-mentbe, mint egy háborúk idején fapofával gyilkoló katonába – s Helholox nyelt egyet, ő maga is katona volt, ő maga is küldött halálba nem egy harcost számszeríja nyílvesszőjével.
– Zobrik, igaz? – fordult Ivadul felé Helholox. – A nevem Helholox. Sajnálom, hogy nem mérhetjük össze tudásunkat – kezet nyújtott, s végigmérte az Ivadul oldalán függő vadászíjat.
– Én is sajnálom – válaszolt Ivadul. – De számszeríj nem versenyezhet vadászíjjal – majd elfordult, s végigsimított rövid szőke haján.
Ivadul nehezen szokta még meg, hogy már nem verdesi vállát az a vakító szőke hajfonat, s mikor leborotvált bajuszának helyén akart végigsimítani, még jobban zavarba jött. Már alig várta, hogy túl legyen a versenyen, s szétkürtölhesse Kaslafac és Sztregó Maldúz álnokságát a Tornác Fogadó előtti téren, de ahhoz legalább az első hat közé be kellene jutnia, hiszen az elődöntőkre és a döntőkre várják a legnagyobb tömeget. Még talán maguk a kocsiversenyzők is ellátogatnak a lövészversenyre.

FacebookGoogle+PinterestTwitter

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7