egzengovara

XV. Égzengő Vára

Felkelt a Nap a Sötét Erdő mögött, de sugarai nem tudtak áttörni a sűrű lombkoronákon. A Tolonkírtól több napi járóföldre, dél-keletre elterülő hatalmas, átláthatatlan erdőbe kevesen mertek bemerészkedni. Azon erdők közé tartozott, amelyet érintetlenül hagytak törpék, emberek, mükforkok és küklopszok egyaránt, de még a kentaurok sem merészkedtek be komor fái közé. Egyedül a lisztes-bajszú törpék telepedtek meg az erdőszélen, hiszen …

tolonkir

XIV. Délután Tolonkírban

Szinte harapni lehetett azt a friss üde reggeli levegőt, amely megtöltötte a tolonkíri völgyet. Helholox és barátai már régen hátuk mögött hagyták a Tovahűs-patakot, s most az erdő széléről tekintettek le a legendás favárosra, amely egy lustálkodó gyermekként bújt meg a völgyben, mintha a zöldellő dombok volnának a dunnái. – Ébresztő Tolonkír! Hasadra süt a Nap! – kiáltott Taalina mosolyogva, …

tree-silhouette-md copy

XIII. A pancsoskai koponyafa

Ivadul és Bertanna már másnap délelőtt megérkeztek Pancsoskára, az Istenek Kedvelte Föld egykor híres falujába. Pancsoska ma már csak árnyéka önmagának. A lápos mezőn elterülő falut már régóta elkerülik a vándorok, de még Celamar emberei is. Az elmúlt évek alatt egyre nagyobb területet kebelezett be a láp, foltokban apró mocsarak terültek el az egykori szántóföldek és a réges-rég hírhedt, de …

taalina

XII. A Tovahűs-patak partján

A hosszú út során sosem került szóba többet Hoblegár és a rabszolgavadászok. Nem akartak sebeket feltépni Taalina lelkén. Mióta elhagyták Guhilkot, s már a tolonkíri erdőkben bolyongtak, a mükfork lány teljesen megváltozott. Újjászületett, élvezte, hogy nincs többé városfalak közé zárva, hogy nem kell menekülnie és bujkálnia, hogy olyan férfiak vigyáznak rá, akikben megbízhat, akik a közös kalandok során a barátai …

cart

XI. A tolonkíri arénában

A versenypálya valójában egész távol feküdt a nevezetes favárostól. Így a Tolonkír Aréna elnevezés csak részben állta meg a helyét, hiszen sokkal inkább kötődött a város közeli falvakhoz és az elővárosi fogadókhoz, mintsem magához Tolonkírhoz. Napok óta nagy volt a felfordulás az egész völgyben és utazók százai özönlötték el a falvakat, s béreltek szobákat a fogadókban és a falusi parasztházakban. A …

horse-silhouette-horse-and-horseman

X. A megbízatás

Ivadul Aburi körözött útonálló volt Tolonkír szerte. Nem volt olyan kereskedelmi útszakasz, ahol ne fosztogatott volna. Kiváló íjász volt, ügyes settenkedő, s ha netán mégis lebukott és közelharcra került sor, hát besegített neki tagbaszakadt barátja, Borbel Bertanna, aki szintén rettegett gaztevő volt, akit ha meglátták hatalmas szekercéjével, fejvesztve menekültek az áldozatok. Ez a két törvényen kívüli csak annak köszönhette szabadságát, …

torony

IX. A rabszolgakereskedő

Ha minden igaz bekapták a horgot! – lihegett Tihotox amint felkapaszkodott a padlásfeljárón. Taalina az íróasztalnál ült, feszes nadrágot és bőrzekét viselt, alatta fekete inggel. A homályos padláson olybá tűnt, mint egy mozdulatlan szobor, egy padláson felejtett poros játékbaba, egy ottmaradt árnyék. Tihotox nem is szólt többet, csak nézte a gondolataiba merült lányt, majd leereszkedett a létrán. Helholox a tető …

zsemlefej

VIII. A zsemlefejű

Ismét Guhilkban! – sóhajtott Tihotox. Késő délután volt, mire beporoszkáltak a guhilki városkapun, s a kikötőváros ezúttal teljesen más arcát mutatta feléjük. Ahol pár nappal korábban még Livipex pompázatos karavánja állt a bámészkodó városlakók gyűrűjében, most csend és üresség fogadta őket. A városőrök is csak bambán kockáztak a teret övező fák koronái alatt, s már úgy látszott az sem érdekli …

chicken

VII. Kotlóskör

Szünet nélkül esett az eső már napok óta. A végtelen-buckai dombokat szétmosta a víz, a homokbuckák nedves rongyokként terültek szét a végtelenben. A kotlósköri ovál teljesen szétázott, s már a pályafelügyelők is lemondtak róla, hogy megrendezzék a hétvégi kocsiversenyt. Már meg sem próbálták elboronálni a homokot, csak álltak az esőbeállók alatt és szomorúan szemlélték, ahogy egyre mélyebbre süllyednek a kanyarjelző …

campfire

VI. Tábortüzek

Hoblegár, a guhilki rabszolgakereskedő éjfélig várt, de nem kapott mást, csak egy ügyetlen betűkkel megírt levelet. “Taalinát nem találtuk. Nincs több rabszolgavadászat. Keress más csapatot! – Dukapsz” Mérgesen összegyűrte és az istállófiú arcába dobta a fecnit. Nem ez volt az első alkalom mikor úgy érezte, hogy minden ellene dolgozik. Amióta Taalina megszöktette a gyerekeket, a városőrséget pedig ráuszította a hajcsárokra, …