68b3a7bb44c5e92fb7d14e05f52b2ccf

Keresztény metaltól a Pszkovi Barlangkolostorig

Olvasmánylistám talán egyik legszebb könyvén vagyok túl! Az “Everyday Saint and Other Stories” 2012-ben az év könyve volt Oroszországban, s a szerzőnek, Tyihon archimandritának sokáig hálás leszek azért az ötszáz oldalért mint római katolikus keresztény, s mint könyvrajongó egyaránt. Bevallom hagytam pár hétig ülepedni a dolgokat mire rászántam magam, hogy megírjam ezt az “olvasónaplót”. Már maga az út, ami a könyvhöz vezetett sokak számára meglepő lehet. De ahogy a régi mondás tartja, a könyvek találják meg az embert! Nézzük hogyan is jutottam el egy amerikai ortodox metal zenekartól az oroszországi Pszkovi Barlangkolostorig, a nagy fogadalmat (szichma) tett szerzetesek misztikus világán keresztül a hétköznapi pravoszláv “szentekig”.

Gyerekkoromban Karácsonyra kaptam egy szép könyvet “A kereszténység zenéje” címen, melyet sokat lapozgattam és csodáltam a különféle keresztény egyházak zenei sokszínüségét. Hanem gyerekként a benne szereplő képek érdekeltek a leginkább, s tisztán emlékszem, ahogy megcsodáltam a díszes ortodox miseruhákat, ikonosztázokat, a vékony gyertyákat, a mennyezetről egészen mélyen aláfüggő fénylő csillárokat és a nagyszakállú komor szerzeteseket és papokat. De nézzük hogyan is írt Andrew Wilson-Dickson a keleti egyházak szertartásairól:

“Itt minden az érzékekre hat: a gyertyák fénye, a freskók, az ikonok és a miseruhák telt színei, a tömjén illata, a kenyér és a bor íze, az ének hangja. Mindezek egy olyan istentisztelet részei, melynek az a célja. hogy a mennyet lehozza a földre, és melyben mindegyik emberi érzékszervet bevonják az Isten szeretetének közös és örömteli megtapasztalásába. – Andrew Wilson-Dickson: A kereszténység zenéje”

Igen, ez az! A mennyet lehozni a földre! Az egész összkép teljesen eltért a megszokott római katolikus látványvilágtól, s onnantól kezdve ha egyszer-egyszer hallottam vagy láttam valamit az ortodox egyházakról, hát mindig felkaptam a fejem. Így történt ez tavaly szeptemberben is, mikor új zenekarok után kutatva belefutottam a Hesychast nevet viselő, magukat amerikai ortodox keresztényeknek valló együttes debütáló lemezébe, az Ageless-be. Maga az album szövegileg ortodox imádságok átirata, lelki vívódások leképezése és istenkeresés. Zeneileg pedig kemény atmoszférikus (un)black metal ortodox énekekkel színesítve. Az egész korong elejétől a végéig lélek mélyéig hatoló zenei utazás, egy újkori (metal) mise, mintha csak az a Athosz-hegy hészükasztáinak szívbe markoló csendje mögött megbuvú lelki harc öltene akkordokat, melódiákat. Talán nem is véletlen a névválasztás. A metal zenét nem kedvelőknek persze kihívás lenne végighallgatni az egész albumot, de talán az alábbi Triszáigon bennük is megmozgathat valamit. (A teljes hangerő és sötétség csak emeli az élményt.)

Hát így indult virtuális és lelki bolyongásom. Az amerikai ortodox holnapokon keresztül végül rátaláltam az orosz pravoslavi.ru angol nyelvú oldalára, majd a moszkvai Sztretyenszkij Kolostor archimandritájának könyvére, melynek angol kiadásába bárki szabadon beleolvashat a könyv hivatalos honlapján. Én is így tettem, s miután a történetek eredetisége meggyőzött és lelkisége hatással volt rám, hát megrendeltem egyenesen Moszkvából. Ami már csak azért is érdekes, mert az angol kiadást olcsóbb volt onnan rendelnem, mint Nyugat-Európából. Izgatottan nyitottam ki a moszkvai posta kék dobozát, mire egyszer csak egy huncut képű, de tekintetében szeretetteljes öregember nézett vissza rám a csomag mélyéről; Natániel atya.

Tyihon Sevkunov archimandrita keveset ír magáról. Miért is tenné, elvégre a könyv nem önéletrajzi írás, nem róla szól, hanem azokról az emberekről akik körülvették, akik egyengették útját, akik mint szerzetest közelebb vitték Istenhez, s azokról, akik közvetetten, de neki köszönhetik istenkeresésük kiteljesedését, legyen az a híres filmrendező Szergej Bondarcsuk vagy éppen Zsukov marsall anyósa.

Fontos megjegyezni, hogy a könyv által felkarolt évtizedekben még javában tombol az elnyomó ateista szovjet rendszer, amely Oroszországban összesen két monostornak kegyelmezett meg, többnyire turisztikai indokok miatt, s hogy legyen mit mutogatni a nyugatnak a hruscsovi tisztogatás közepette; de hiszen él az Orosz Ortodox Egyház!

Élt, nem is akárhogyan! Hiszen az ateista nevelés során beágyazódott sztereotípiák elfeledtették a szovjetekkel, hogy a Pszkovi Barlangkolostor nagyszakállú aggastyánjai közt rengeteg, a második világégést végigharcoló hősként kitüntetett veterán volt, akik a barbár fegyvereket imafüzérre cserélték, harcukat pedig a lélek síkján folytatták az ateista világrend ellenében, a kereszténység védelmében. Csakúgy, mint a renden kívüli apácák, akik a világháborúk, a szocialista forradalom és a hruscsovi tisztogatás közepette is meg tudták őrízni ereklyéiket és hitüket, habár kolostorukat elpusztították, többüket pedig évtizedekig kínoztak a KGB börtöneiben. (Tegyük hozzá, ez nálunk Magyarországon is így volt.) 

A nagy apát Alipius archimandrita hős katonaként jól ismerte a szovjeteket, így mikor sokadszorra is megfenyegették, hogy ha kell fegyverrel is beveszik a kolostort, hát közölte a kommunistákkal, hogy mivel Berlint is megjárta ő is és társai is, így nem rettennek vissza egy ostromtól. Ha pedig a párttitkár akadékoskodott, hogy miért dolgoznak önkéntesek a kolostor virágágyásaiban csak legyintett, hogy de hiszen szovjet föld ez is, építik a szocializmust kommunista szombaton.

Joann Kresztyjankin archimandrita ma, halála után is mélyen tisztelt szerzetes a pravoszláv világban, talán több száz ortodoxnak volt választott lelki atyja, köztük a szerző Tyihonnak is. Joann atya tíz évet raboskodott a KGB börtöneiben, de szabadulása után egészen haláláig imádkozott az őt rendszeresen megkínzó, ujjait egyenként eltörő fogvatartójáért.

A ravasz tekintetű szerzetes a könyv borítóján pedig nem más, mint Natániel atya, a kolostor kincstárnoka aki beosztása révén sokat érintkezett az ateista párt katonáival, akiknek állandó kérdése volt, hogy mi szükség Istenre. Példaként gyakran felhozták neki a Halley-üstököst, melynek röppályáját a tudósok pontosan meghatározták maguktól, így egyáltalán nincs szükség Istenre. Natániel atya csak annyit mondott; adjatok nekem papírt és ceruzát és ültessetek ki a vasúti sín mellé! Egy hét után percre pontosan megmondom mikor melyik vonat érkezik honnan és tart hová, mégsem következtetek arra, hogy nem létezik a mozdonyvezető, a forgalmista és a bakter.

A pszkovi szerzeteseken kívül betekintést nyerhetünk a monostor működésébe, a novíciusok kemény hétköznapjaiba és a nagy fogadalmú szerzetesek misztikus lelki harcába, ördögűzésekbe és kísértésekbe. De később megismerkedhetünk a kaukázusi remetékkel, akiket tűzzel-vassal üldözött a szovjet diktatúra még Gorbacsov idejében is. S ott vannak Tyihon közvetlen barátai, akikkel együtt léptek a szerzetesség útjára, feketeöves karatemesterrel, Zaporozseccel száguldó néhai autóversenyzővel és a börtönszlenget beszélő, “államellenes összeesküvésért” éveket ülő egykori fegyenccel.

De Tyihon kilép a nagyvilágba is! Így lehetünk tanúi Szergej Bondarcsuk megtérésének és misztikus halálának, együtt könnyezünk a világot bejáró Bazil püspökkel, amint feladja az utolsó kenetet a számára korábban ismeretlen motorosnak az orosz országúton, akiről később kiderül, hogy az Amerika Hangja tiltott rádióadáson keresztül vált lelki gyermekévé a világot járó, állandó számüzetésben élő Bazil atyának, akinek heti rendszerességgel hallgatta beszédeit a rádióban. De szemtanúi lehetünk a nagy októberi szocialista forradalom borzalmainak is, ahogy pillanatok alatt vállnak a falusi parasztok fosztogatóvá, a határszéli kiszolgáltatottságban élő apácák üldözőivé.

De mosolygunk is, hiszen Tyihon Sevkunov nem zárkózott el a vicces jelenetektől sem, ahol a szerzetesi furfang gyakran felülkerekedik a megpróbáltatásokon, ahol a bölcs aggastyánok figyelmes szeretete testet öltött őrangyalként vigyázz a botladozó novíciusokra és hívő keresztényekre. Tyihon archimandrita mondataiból sugároz a szeretet mesterei, barátai, embertársai és paptársai iránt. Példaértékű.

Nem csak az ortodox, de az egész keresztény világ köszönettel tartozik a szerzőnek ezért a könyvért, amely 2012-ben, a száz év ateista elnyomás alól éppen csak felszabaduló Oroszországban az év legnagyobb példányszámban eladott könyve volt. A bevételből Moszkvában építenek új templomot a szovjet diktatúra vértanúinak emlékére.

 

Hivatkozások:

https://www.facebook.com/everydaysaints.book/

http://www.everyday-saints.com/

https://hesychast.bandcamp.com/

FacebookGoogle+PinterestTwitter